Ha azt mondom, matematika tanár, ugye nem feltétlenül egy lelkes, szenvedélyes, kalandos, világ körüli életút jut eszedbe? Dienes Zoltán azonban nem tanár volt, hanem ahogyan ő vall: egy „matematikus mágus”, aki talán egyetlen érzésre fűzte fel az életét és életművét: hogy játék az egész élet!
Játék az életem – egy matematikus mágus visszaemlékezései című önéletrajzi könyve betekintést enged a mágus munkásságába és életébe, amelynek során a „matematikatanítás varázslója” bejárta a világ nagy egyetemeit és ősi népek eldugott iskoláit, hogy a tanárokat tanítani és a gyermekeket játszva tanulni tanítsa.  Magával ragadó és sok-sok emberi, társadalmi felismerést tartogató olvasmány. 

Dienes Zoltán legalább 5 nyelven folyékonyan beszélt, és még számos további nyelven meg tudta értetni magát. A könyvben elmesél egy kedves történetet is, amelynek kapcsán kiderül, hogyan használta a matematikai-logikai gondolkodásmódot arra, hogy egy számára idegen nyelvet alapszinten pár nap alatt elsajátítson.  Mégis előfordult, hogy a meglátogatott gyermekek nyelvét egyáltalán nem beszélte, de így is hamar meg tudta értetni velük a feladatot és gyors eredményeket ért el velük logikai-matematikai feladványok megoldásában. Szinte megszállottan hirdette, hogy a (12 év alatti) gyermekek gondolkodásmódja alapvetően konstruktív, ezért az analitikus gondolkodás – a gyermekek többsége számára valójában értelmezhetetlen feladványok – helyett a játékosságra helyezte a hangsúlyt: az általa kifejlesztett játékok mellett kiemelt hangsúlyt fektetett a zenére (zene hallgatása és éneklés), a történetekre, a táncra, vagy alapvetően mindenféle mozgásra. Számos eszközt és játékot fejlesztett ki, de valahányszor a gyermekekkel találkozott, mindig saját környezetükbe, annak jellemző fizikai-szellemi adottságaiba illesztette a feladatot és az együttműködést. Vallotta, hogy a matematika tanítása és tanulása nem lehet öncélú, absztrakt feladat, hanem elsődleges feladata a személyiség komplex fejlesztése. Az egyéni és versengő feladatmegoldások helyébe az együttműködő játékot és csoportos megoldásokat helyezte.

Rendkívül sokoldalú személyiség és termékeny „varázsló” volt. Élete végéig járta a világot, hogy tanítson, kutasson, majd megossza kutatásainak eredményeit: több neves egyetemen dolgozott és tartott előadásokat, konferenciák rendszeresen meghívott előadója volt, járta az iskolákat, hogy a – sokszor szkeptikus – igazgatóknak és tanároknak élőben is megmutassa „művészetét”, részt vett számos ország tantervének kidolgozásában. Nyugdíjba vonulása mintha csak jelképes lett volna, hiszen folyamatosan dolgozott tovább és még kilencven éves kora fölött is publikált. Szakcikkek, tanulmányok, kutatások, játékkészletek, könyvek, oktatási anyagok őrzik fáradhatatlanságának lenyomatait. Dienes Zoltán 97 éves korában hunyt el. 

A Dienes hagyatékot Dr. Klein Sándor a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának tanára, Dienes Zoltán családi barátja vette át és kezeli, valamint hivatásának tekinti további könyvek és játékok, eszközök elérhetővé tételét a magyar közönség számára is.