... avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt
Meseregény. Kitalált történetként kezdődik, majd oldalról-oldalra, bekezdésről-bekezdésre ismerünk rá saját, modern életünk visszásságaira. Egy kínzó kérdés motoszkált bennem: miért hagytuk, hogy ez a regény valósággá váljon? Eljön-e Momo hozzánk is, hogy újra szépen élhessünk? Bizonyára felnőtt olvasóink többsége olvasta a legendás, ma már klasszikusnak számító 1984 című regényt. 
Momo a gyermeksorsok 1984-e! Amikor olvassuk, annyira képtelennek tűnik, hogy legyintünk: fantasztikus kategória, és amúgy is: "csak egy mese". De ahogy sorra ismerjük fel benne hétköznapi helyzeteinket, életünk szereplőit, szerepeit - az olvasás egyre kényelmetlenebb, feszélyezőbb. Szerencsére a mesékben mindig jóra fordulnak a dolgok, és a mesebeli hős képes nem csak magát, hanem az egész emberiséget is megváltani, kihúzni szorult helyzetéből.
 
Arra, hogy a valóságunkban is eljön Momo, egyetlen reményem, André Stern egyik előadásán elhangzott mondata: "Nem nekünk felnőtteknek kell először meggyógyítani, megváltoztatni, kimunkálni magunkat, hogy aztán jó szülők, jó nevelők, jó emberek legyünk. Ha engedjük, a gyermek kézen fog bennünket és megmutatja a gyógyulás útját. Csak engedjük meg, csak menjünk vele!" 
 
Írta: rémán izabella (2016. december) 
 
Kiadja: Móra