Most azt látom, hogy nagyon egyszerűen lépünk át a földön fekvő szerencsétlenen, megyünk el a fogyatékkal élő mellett részvéttelenül, és tesszük a körülöttünk levő világgal azt, amit magunkkal egyébként nem tennénk”.
Egy könyv azokról, akik velünk, köztünk élnek, mégis "láthatatlanok": nehéz tudomást venni róluk. Azoknak, akik velük, értük élnek - fogytán az erejük. Miért hagyjuk őket cserben?

A szerző előző könyve "Az elveszett gyerekek országa", amelyre maga is dühös, indulatos kordokumentumként emlékszik vissza. Azokról a tömegekről ír, akik velünk, köztünk élnek, mégis „láthatatlanok”: fogyatékkal élők és szegregált iskolákban tengődő fiatalok, akikről nem akarunk tudomást venni.  "Az én gyerekeim" 2016-ban jelent meg az OFOE Könyvek Sorozatban. A szerző bemutatja néhány, az előző könyvben szereplő személy élettörténetének folytatását. Ír a saját kezdeményezéseinek alakításáról, alakulásáról, a Zöld Béka Baráti Kör feloszlásáról. A könyv harmadik része pedig valós történetek rövid, szinte karcszerű leírása, amelyek betekintést engednek sok-sok év eseményeinek fizikai, lelki, szellemi világába. A „Gondolatok” rész pedig mintha a szerző hangos morfondírozása lenne 21 súlyos témában, mint munka, integráció, lojalitás, értékrend, cigánykérdés, integráció, szabadság, egyéniség. A korábbi dühöt felváltotta a szomorúság, a fáradtság, némiképp a kiábrándultság: kollégákban, felettesekben, a társadalomban. Ahogy a „Kiégés” című morfondírozásban írja: „Most azt látom, hogy nagyon egyszerűen lépünk át a földön fekvő szerencsétlenen, megyünk el a fogyatékkal élő mellett részvéttelenül, és tesszük a körülöttünk levő világgal azt, amit magunkkal egyébként nem tennénk”.

Többször ér(t) bennünket - a Gyermekkor Ökológiája lelkeseit -  az a "vád", hogy mi a "kiváltságos" gyermekek gondjaival foglalkozunk. Hogy az általunk kínált gondolkodás nem minden család, gyermek számára elérhető. Sőt, van akinek az iskola a "menedék". Halljuk, értjük a hívást. A 2017-es évet azoknak a gyermekeknek szenteljük kiemelt figyelemmel, akik most azt élik meg, hogy ők "nem számítanak". Náluk senkinek nincs nagyobb szüksége  a bátorításra: a lelkesedés és a tanulási képesség velünk született adottságok. Mindannyian ezzel az eszköztárral születünk. Ha ez valahol elapadt, az nem a gyermekek, hanem a környezet felnőttjeinek hibája. 

Olvassuk, gondolkodjunk, érezzünk, cselekedjünk többet, másképp!

Írta: rémán izabella (2016. december)

 

Kiadja: OFOE Könyvek 

Megvásárolható:  KABINET GALÉRIA (1085 Budapest, Kőfaragó u. 15.) és az ELTE EÖTVÖS PONTJÁN (1075 Budapest, Kazinczy u. 23-27.)

Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete