Kismama, baba-mama és gyermek jóga órákat tart. Vallja, hogy a jóga nem csak egy mozgásforma, hanem egy életszemlélet. Az asszonyokkal, anyákkal való együttműködés nem korlátozódhat a jóga órákra és a mozgásra. Ennél sokkal többre van szükség, ez a természet rendje.  Beszélgetés Nemes Mónikával jógáról, szülésről, családról, nőiességről, anyai bizalomról és bizonyosságról, régmúlt és modern idők asszonyköreiről.

 

Bemutatkozásként mit érdemes tudni rólad az olvasóknak?

Két gyermekes édesanya vagyok: a fiam 5 éves múlt, a kislányom néhány hónappal ezelőtt született. Már gyerekkorom óta foglalkoztatott az engem körülvevő emberek lelki világa és viszonylag korán rájöttem, hogy van is érzékem ezekhez a dolgokhoz. Felnőttként számos formáját ismertem meg az alternatívnak nevezett, igazából természetes gyógyítási formáknak. Ezek sok tudást adtak, de az igazi tapasztalatot az emberekkel való érintkezés, együttműködés során tudtam megszerezni, mert a körülöttem lévő emberek mindig bizalommal fordultak hozzám. A jógával való megismerkedésem egy keretet adott minden korábbi tapasztalatomnak és még „érzékenyebbé” tett. Vallom és élem, hogy a jóga egy komplex szemléletmód: az élet, és benne az ember és minden más lény tiszteletére és harmonikus együttműködésére való állandó törekvés.

Mit jelent számodra a gyermek? Mit jelent a szülőknek tudatosan gyermeket vállalni?

Egy kicsit távolabbról indulnék. Számomra ez az életre szóló kaland a párválasztással kezdődik, amelyet jelentősen meghatároz a két fél családi háttere. Az azonban már egyéni döntés, hogy túllépünk-e a számunkra nem megfelelő mintákon és tudatosan választunk számunkra megfelelő párt. Ennek a párnak egy egységet kell alkotnia, mielőtt elkezdenek gondolkodni a gyermekvállaláson. A gyermek – jó esetben – ebbe az egységbe születik meg, a fiatalabb testvérek pedig abba az egységbe, amelyet a szülők és az idősebb testvérek alkotnak. Minden születéskor felbomlik egy korábbi egység, és létrejön egy új. A gyermek sorstársa szüleinek és testvéreinek, a családi élet egy meghatározó szimbiózis, bármilyen körülmények is uralkodnak abban.

Kiknek tartasz foglalkozásokat? Hogyan zajlanak ezek a foglalkozások?

Kezdjük a várandós asszonyokkal. Tartok kismama jógát, amely egy remek mozgásforma: lehetőség a saját testük megismerésére, a saját testükkel való kapcsolatteremtésre, a várandósság alatti átalakulások tudatos megélésére. Egyben testi-lelki felkészülés is a szülésre. Ha egy nő ismeri a saját testét, a saját és babája igényeit, sokkal felkészültebben érkezhet meg a szülés folyamatába. Sajnos a mai intézményesített szülés közepette az anyukák általában „sodródnak az eseményekkel”. A foglalkozásokat kísérő beszélgetésekben nagyon fontos, hogy arra bátorítom az édesanyákat, tartsák meg a saját tempójukat, figyeljék a saját és a babájuk jelzéseit, működjenek együtt a szülés folyamatában, hogy az egy csodálatos élmény lehessen. Egy nő, aki ismeri a saját nőiességét, olyan belső bizonyossággal és az ebből táplálkozó biztonságérzettel tud szülni, hogy nem érdemes, nem kell átengednie az irányítást az orvosoknak, tőlük remélve a biztonságot. Az orvosnak, a szülésznőnek, mindenki másnak támogatónak kellene lennie ebben a folyamatban. Ez akkor lehetséges, ha a szülő nő megőrzi a saját bizonyosságát és képes jelen lenni a folyamatban. A mai felgyorsult világban, ahol mindent időre, kontrolláltan, előre eldöntött formában és keretek között kell bonyolítani, egyre nehezebb ezt megvalósítani.

A szülés után mikor kezdhet az édesanya a babával jógára járni?

Általában 6 hetes kor után jönnek hozzám. Korábban is el lehet kezdeni, főleg ha a baba csípője kötött a születéskor. Minél korábban kezdjük, annál jobb eredményeket tudunk elérni. Itt újra visszacsatolnék a beszélgetésekre. A szülés után is sok változás zajlik az anya testében. Ezeket meg tudjuk beszélni, tudatosan, finoman tudunk alakítani, csökkenteni a fájdalmakat, testi-lelki nehézségeket. Itt van például egy nagyon fontos kérdés: a szoptatás. A szoptatásnak valós és tartós fizikai akadályai az eseteknek kb. 2%-ban vannak, mégis ennél sokkal több anya korán feladja. Téves családi, társadalmi minták, történetek alapján sok nő elhiszi magáról, hogy neki „nincs teje”. Holott a lelki tényezők tisztázásával és egy kis gyakorlati segítségnyújtással mindenkit hozzá tudunk segíteni, hogy ezt a csodálatos és életfontosságú feladatot el tudja látni. Nagyon sok nőt sikerült „visszahoznom”: az elapadtnak hitt tejét újra tudtuk éleszteni és természetesen módon tudta táplálni a kisbabáját. Minél korábban fordulnak hozzám, annál könnyebben és sikeresebben tudunk együtt dolgozni. Volt rá példa, hogy hat hetes korban sikerült ezt megtenni, de ha valakinek ilyen gondja van, azt javaslom, hogy ne várjon hat hétig.


Hogyan zajlanak a kisbabás jóga foglalkozások?

A kisbabás jóga órák mindig ráhangolódással kezdődnek. Az édesanyák gyengéden átmasszírozzák a kisbabákat. A kisbabák idegrendszere még nagyon érzékeny. Fontos, hogy az édesanya a baba minden jelzését figyelje és azokra reagáljon is. Sokszor tapasztalom, hogy az édesanya tudná, hogy mire lenne szüksége a kisbabának, mégsem teszi meg, mert „viselkedni kell” közösségben. Bíztatom az édesanyákat, hogy hagyják el ezeket a gátlásokat és viselkedjenek természetesen, egymásra figyelve. Ez is a tanulás része. A babák masszírozása közben énekelünk, mondókázunk, mert az anya hangja megnyugtatóan hat a kisbabára, amikor egy számára idegen környezetben kicsit távolabb kerül az édesanyjától. Az éneklés az anyáknak is nagyon jót tesz. Itt megint előjönnek a gátlások, a „nekem nincs jó hangom” kifogások, amelyeket szintén le kell vetkőzni. Minden édesanyának tudnia kell, hogy a gyermek számára az ő édesanyjának a hangja a legszebb a világon. Én közben ráhangolódom az édesanyákra, látom, hogy milyen fizikai és lelki állapotban vannak és ezt veszem figyelembe a gyakorlatok alakításánál, az énekek, a mondókák megválasztásánál. Tehát soha sem egy előre eltervezett koreográfia mentén zajlanak az órák, hanem egymásra figyelünk és együtt alakítjuk minden foglalkozás menetét. Amikor a kisbabák már relaxáltak, akkor végzünk néhány gyakorlatot az édesanyákkal is.  Itt is fontos, hogy ne a teljesítménykényszer uralkodjon, hanem a tudatos, megengedő testhasználat. Gyakran előfordul, hogy egy-egy baba felsír és az édesanya nem tudja folytatni a gyakorlatokat. Arra bíztatom őket, hogy ne indítsanak el egy ördögi kört: az anya idegessé válik, mert a baba „nem viselkedik”, a baba ezt egyből megérzi és felerősítve adja vissza, amitől az anya még jobban zavarba esik. Igyekszünk ezeket a köröket el sem indítani.
Az édesanyákkal mindig végzünk néhány intim torna gyakorlatot is, amelyet nagyon fontosnak tartok a szülés után, nem csak a kezdeti időszakokban, hanem utána is.
A foglalkozás végén relaxálunk és beszélgetünk.


Miben más a nagyobb gyerekes jóga?

A nagyobb gyerekek már szabadabban mozognak, itt folyamatos figyelmet kell szentelni egymás biztonságának is. Ezeknél a gyerekeknél már sokkal egyértelműbb jelei vannak az aktuális kedélyállapotoknak is, amelyekre reagálnunk kell. Ugyanakkor nekik már gyorsabban elkalandozik a figyelmük, interaktívak: egymással, velem, az anyukákkal is játszanak, próbálják irányítani (vagy inkább szétszórni) a figyelmet. Erre nagyon jók a mesékbe ágyazott gyakorlatok, amikkel segítek megtalálni és megtartani a figyelmüket: pl. a gyakorlatokban és a hangokban is utánozhatunk állatokat. A gyermek jóga különös figyelmet igényel, de mindig nagy élményt jelent számomra, és jó látni, hogy gyermekek évekig szívesen járnak a foglalkozásokra.

A tinédzser kor beköszöntével sok gyermek elmaradozik, mert ebben a korban a jóga inkább „ciki”. Mostanában tapasztalom azt, hogy a jóga „trendi” lett, főleg a tinédzser lányok körében, mert valamelyik sztár példaképükről hallják-olvassák, hogy ő is jógázik. Öröm, hogy jönnek, de ebben a fázisban különös figyelmet fordítok annak tudatosítására, hogy a jóga nem egy trend, hanem egy életforma, egy szemléletmód.

Többször említetted, hogy a foglalkozásaid fontos része a beszélgetés. Miért tartod fontosnak? Hogyan teremtesz ennek teret?

A régi korokban voltak asszonykörök, amelyek nagy támogatást nyújtottak a közösség asszonyainak, hogy megbeszéljék a problémáikat, megoldásokat találjanak, fejlődjenek, a generációk egymástól tanultak. A modern korban ennek a hagyománya kiveszett. A nők, ha mozognak, akkor is legtöbbször egyedül teszik: fitness, futás, úszás, stb. Ezek a mozgásformák nem is teszik lehetővé a kommunikációt, nem ez a cél. De ezzel együtt kopik a nőiesség is. A mai nőiesség gyakran kimerül a magányos és öncélú testedzésben, a kozmetikában, a fodrászban, a gyorsan változó divattrendek kényszeredett követésében. A forma fontos, ez is a nőiesség része, de ez csak a felszín. Az igazi nőiesség ennél sokkal gazdagabb, sokrétűbb, folyamatos fejlődésben, érésben kellene lennie.

Aztán ott vannak a várandós asszonyok és a kisgyerekes anyukák. Van sokféle foglalkozás, de nagyon kevés helyen fordítanak figyelmet arra, hogy az anyák tudjanak közben, vagy utána egymással beszélgetni. Általában valamilyen tematikájú foglalkozásra mennek vagy viszik a gyermekeiket, de egymással szinte soha nem beszélgetnek mélyebben.


A foglalkozásaimon, azok végén beszélgetünk. Ahogy tették a régi korok asszonyai: előre meghatározott cél nélkül. De ezekben a beszélgetésekben mindig előjönnek az aktuális kérdések, kétségek, félelmek és számtalanszor sikerül egymásnak segíteni is. Előfordulnak speciális esetek, helyzetek, kérdések, de a témák nagy része visszatérő, jól ismert – csak a mai társadalomban nem szoktunk, szinte nem is szabad beszélni ezekről. Ott vannak az anyák és anyósok, akik kivétel nélkül mindig jó szándékkal közelítenek, mégis sokszor többet ártanak, mint segítenek a szülés utáni érzékeny idegállapotban lévő kezdő anyák önbizalmának, megakadályozva a saját tanulási folyamataikat. Aztán az is előkerül, hogy az apák gyakran este későn, fáradtan kerülnek haza és nem úgy vesznek részt a frissen alakult kis család életében, ahogy azt a még mindig érzékeny anyuka elképzeli egész napos magányában. Gyakran tapasztalom, hogy már csak attól, hogy ezeket az érzéseiket megosztják, kimondják az anyák, már megkönnyebbülnek és nevetve tekintenek egy olyan szituációra, amelyben tegnap este még sírógörcsöt kaptak. Már ejtettünk szót a szoptatásról is. Ma újra „divat” szoptatni, ami nagyon jó dolog. Ugyanakkor, ha nem sikerül egy édesanyának azonnal és tökéletesen szoptatni a kisbabáját, akkor a saját elvárásai és a külső kép alapján olyan nyomás alatt találja magát, amelyben megint az anyai önbizalma sérül, pillanatok alatt olyan blokkok épülnek fel benne, amelyek aztán valóban megnehezítik, vagy ellehetetlenítik, hogy megtalálja a saját és a babája ritmusát és tényleg tudjon szoptatni.

Nagy hiányossága ez a modern társadalomnak, hogy az asszonyokat és a generációkat elválasztja egymástól. Ezt próbálom valamilyen módon pótolni minden eszközzel, minden adandó alkalommal, ahol és ahogyan csak tehetem. Ahogy most élünk, ellenkezik a természet rendjével és ennek megvannak a következményei. Ha csak egy pillantást vetünk a természetre, ezer és ezer példáját látjuk, hogyan kellene és lehet egymással, a természettel összhangban szül(et)ni, élni, együttműködni. Az egyik kedvenc példám a delfinek gyönyörű szertartása: amikor egy nőstény delfin vajúdik, majd szül, akkor a delfin nősténytársak köröznek körülötte, mintegy belső, erősítő kört képezve. A külső kört pedig a hím delfinek alkotják, akik kicsit távolabb, nagyobb körben köröznek, mintegy „biztosítják”, „védik” a belső kört, ahol új élet születik. De nem csak az állatok világa szolgálhat inspirációval: a „Világra jönni” című film a világ több népcsoportjának szüléssel, születéssel kapcsolatos szokásait, viszonyulásait, megélésének szintjeit mutatja be.  

 Még több információ: www.joganatura.hu

 

Az interjút készítette: rémán izabella

Budapest, 2015. március