Az ausztriai Gmünd városkában minden csütörtökön megnyitja kapuit egy Arno Stern elvei alapján működtetett Malort (Festőhely). Kíváncsiak voltunk, hogy egy magyar lány és egy belga férfi miért éppen Gmündben nyitott Festőhelyet, mit adott nekik és a közösségnek ez a tevékenység?
Beszélgetés két izgalmas életutat járó emberről, akik egy ausztriai kisvárosban, közös gyermekük, a Festőhely, a biobolt és jóga stúdió által összekovácsolt közösségben találták meg a helyüket és hivatásukat.

 

Edina útja Pécsről indult: az elmúlt 10 évben rengeteget utazott, tanult, aminek következtében gyökeres pályamódosítás elé is kellett néznie. Belgiumban találkozott férjével, Etiennel. A férfi pszichológiát és pedagógiát tanult. Már iskolai évei alatt a pozitív pszichológia keltette fel az érdeklődését, azaz annak tudománya, hogy az embereket mi teheti boldoggá és erőssé. Az ennek szellemében végzett munkájáért az Európa Tanács 2010-ben Európai Drogprevenciós Díjjal tüntette ki. Kislányuk Roza most 5 éves. Szülőként mindketten hiszik és élik, hogy egy kiegyensúlyozott gyermek lelkesedése a mindennapokban varázserővel hat a szülőkre és a környezetükre is.

„Úgy gondolom, most jó helyen vagyunk: kiválasztottuk a két ország közti legszebb városkát, ahol egy gyönyörű régi házat felújítottunk. Etienne saját stúdióban oktat jógát, a Malort pedig szintén az ő igazi helye, ahol megtalálta mindazt, amit évekig keresett. A város főterén bio „vegyesboltot” működtetünk: játékokkal, ruhákkal, sok-sok bio finomsággal. Természetesen egyik sem a gyors meggazdagodás útja, de szorgalommal, szeretettel végezzük munkánkat egy olyan csodálatos környéken, ahol Roza szabadon járkálhat az erdőben, friss a levegő, és ivóvíz minőségű tavakban úszkálhat.” – meséli Edina. 

Arra, hogy kerültek kapcsolatba André és Arno Stern munkásságával, Edina így emlékszik vissza:

„Az Ábécé (Alphabet) című film bemutatójának hetében véletlenül Grazban jártunk és nagyon örültünk, hogy végre kettesben mozizhatunk. Két filmet is megnéztünk egymás után, az egyik Erwin Wagenhofer új dokumentumfilmje volt. A filmről mindketten szinte szédelegve jöttünk ki. Én csak annyit tudtam mondani: „Vigyél el oda” (Arno Stern párizsi Festőhelyére utalva). Etienne pedig úgy érezte, hogy végre megtalálta azt a „mestert”, aki pontosan azok szerint az elvek szerint dolgozik, amelyeket ő is osztott korábbi tanulmányai és tapasztalatai alapján.”

„A műhely a kreativitás táptalaja; egy meleg üvegház, ahol a kreativitás oltalom alatt van. Elősegíti a kreativitás csírázását. Semmilyen mesterséges eszközre, bódító szerekre nincs szükség ahhoz, hogy egy látszólag hétköznapi emberből előtörjön a kifejeződés csodája. Így tekintünk minden gyermekre és felnőttre; rajta semmi nem vonja magára a figyelmünket. Ő csak fest, kifejezi önmagát, elmerülve saját lényének mélységeiben. Hogy mik nem születnek ezeken a lapokon! Bárcsak sejthette volna belső világának gazdagságát, amely hirtelen az arcán tündököl.”
(Arno Stern: „A kifejeződés , az ember a kommunikáció és a kifejezés között” írásából).

Az irodalom lázas tanulmányozásának hetei következtek, majd egy bécsi tréning, utána pedig a párizsi látogatás Arno Stern műhelyében. Tavasszal az Alphabet film gmündi bemutatóján 100 fő felett volt a vendégek létszáma (kétezres lélekszámú városban), itt egyúttal bemutatták az építés alatt lévő Festőhelyet és beharangozták André Stern őszi előadását. Az eseményt követő héten mintegy 20 fő iratkozott fel a szeptemberben induló első foglalkozássorozatra.  A nyár feszített munkatempóban telt, hogy őszre elkészüljön a Festőhely. Az André Stern előadással és nyílt nappal egybekötött megnyitón több mint 300 hasonló gondolkodású érdeklődő jelent meg.

„4 csoporttal indultunk szeptemberben, vegyes korosztályú résztvevőkkel a 4 évestől a 70 évesig, 8 fős csoportokban. Most a második szemeszter félidejében járunk, jelentősen kevesebb, de annál lelkesebb résztvevővel. Ha átlapozom a mappákat, látom a „formulációt”, azoknak a résztvevőknek a fejlődését, akik kitartottak. Akik elmaradtak, sajnos szinte kivétel nélkül a túlzott iskolai terhek miatt nem tudják ezt a foglalkozást beiktatni a hétköznapjaikba; az idősebb korosztályban pedig nem érintette meg őket tartósan a festés élménye”.

Amit a Festőhely nyújt a kitartó résztvevőknek:

  • az értékelési kényszer alóli felszabadulást
  • teljesítménykényszer alóli felszabadulást
  • növeli a koncentrációt
  • nyugtató hatással bír
  • növeli a boldogságérzetet
  • növeli a rend és az átláthatóság érzetet
  • támogatja a természetes kifejeződés újbóli felfedezését
  • erősíti és kibontakoztatja a személyiséget.

A Festőhely egy elvarázsolt világ, ahol mindenki biofestékekkel és tiszta natúr ecsetekkel alkothat. Itt nincs semmiféle cél: mindenki magának fest, szándéktól mentesen és anélkül, hogy az alkotásáról kommunikálnia kellene.

„Csütörtökönként szinte mindig süt a nap, a lelkünkben egészen biztosan. Ahogy látjuk, hogy az emberek elégedetten időznek még egy csésze tea mellett, együtt vagyunk, beszélgetünk, a gyerekek játszanak, vagy éppen Baghirát, a magyar vizslánkat nyüstölik.


A Festőhelyen végzett munka nagyban hasonlít a jógával végzett „önmegmunkáláshoz”: a hatásért dolgozni kell, nem lehet megvenni, nem kaphatjuk meg azonnal. Kitartóan és figyelmesen meg kell dolgozni érte. Ez nem csak a résztvevőkre, hanem a Festőhely működtetőire is vonatkozik: „megéltük az elbizonytalanodás hullámvölgyeit, de ma már tudjuk, hogy az a maréknyi ember, akik kitartottak, ők jelentik nekünk az „iskola” metaforáját: megtanították, hogy a munkánk eredményéhez nem kötődhetünk, magáért a munkáért végezzük, nem azért, hogy utána büszkék lehessünk magunkra”.

Az interjút készítette: rémán izabella

2015 március