Mit tehetünk, ha hirtelen egy sivatagban találjuk magunkat? Vagy azon kezdünk el dolgozni, hogy minél előbb, minél távolabb kerüljünk a sivatagból. Vagy elkezdhetünk kutat fúrni, oázist építeni - abban a reményben, hogy egyre többen kedvet és erőt kapnak a saját oázisuk építéséhez. Ahol az oázisok összeérnek, eltűnik a sivatag. Beszélgetés Aichelburg Mártonnal, a Civil Vállalkozások Senior Mentor Program alapítójával és vezetőjével a társadalmi sivatagban való oázisépítésről, a generációk erejéről, az egyéni forradalmak jelentőségéről.

Hogyan jutottál arra az elhatározásra, hogy civil programot alapítasz, azon belül is egy szenior mentor programot?

Jogi egyetemi tanulmányokat folytattam, egy rendkívül jó nevű nemzetközi ügyvédi irodában gyakornokoskodtam, és sokan nagy jövőt jósoltak nekem ezen a pályán. Én azonban már akkor éreztem, hogy más irányba szeretnék menni. Hogy biztos legyek abban, hogy nem leszek könnyen visszacsábítható a jogi területre, inkább nem tettem le a záróvizsgát. Az egyetemi tanulmányaim vége felé bennem is felmerült az a kérdés, amit manapság sok fiatal ismer: menjek vagy maradjak? Ezt ahhoz a szituációs játékhoz tudtam hasonlítani, mint amikor azt kérdezik, hogy „mit tennél, ha egy sivatagban találnád magad?” A legtöbben azt a stratégiát kezdik el kidolgozni, hogy hogyan kerüljenek minél gyorsabban, minél messzebbre a sivatagból. Nekem az volt a válaszom, hogy elkezdenék egy kutat ásni. És elég hamar elszállt a fantáziám: láttam, ahogy felépül egy oázis, egy gazdag kert, amely mindenféle más pozitív dolgokat is odavonz. A mára összegyűlt tapasztalataimmal úgy tudnám megfogalmazni, hogy a mai társadalmunkban a szabadságot az egyéni forradalmakon keresztül fogjuk elérni. A történelemben láttunk más típusú, nagy forradalmakat, de a mostani az egyéni forradalmak összege lesz.

Miben látod az egyéni forradalmak lehetőségét?

Abban, hogy a fókuszunkat az egyéni jólétünkről áthelyezzük mások jólétének szolgálatába. Amikor már nem azt kutatom, hogy én mit kaphatok a páromtól, a szomszédomtól, a főnökömtől, az államtól, akkor megfordul bennem a kérdés: én mit tehetek a közösségemért? Felismerem, hogy ahol a környezetem jólétben él, ott nekem is jó lesz.


Hogy vezetett ez a Civil Vállalkozások eszmeiségéhez?

Nagyon érdekelt a történelem, rengeteget olvastam ebben a témában. Amikor felismertem, hogy vannak olyan fordulópontok, amikor egy társadalomban a „szemet szemért” elv helyét átveszi a „szeresd felebarátodat” elv, és ez közösségi cselekvésekhez vezet, akkor úgy éreztem, hogy ezt az absztrakt felismerést szeretném a saját tevékenységemmel konkretizálni, egy nagyon erős formában megmutatni. Az egyszerű formákban hiszek, mert azzal gyorsan meg tudom mutatni az embereknek, hogy mennyire hamis irányba mennek: csak magukra, a saját védelmükre gondolnak, és arról beszélnek, hogy mit kaphatnak. Igazából azt kellene kérdezni, hogy én mit tudok adni: azzal, amivel rendelkezem, hogyan tudok segíteni?!  
Ez volt a fő kérdésem: mi az, ami a társadalomban jelen van erőforrásként? Az egyik ilyen erőforrás az idős felnőtt generáció: Magyarországon 2010-ben 16% volt a 65 év feletti felnőtt lakosság aránya, 2025-re ez a szám várhatóan eléri a 20%-ot. Ma az idősebb felnőttek egészségesebbek, iskolázottabbak és aktívabbak, mint valaha. Elmondhatjuk tehát, hogy az idősebb korosztály Európa egyetlen folyamatosan növekvő erőforrás bázisa. Érdemes újraértelmezni a társadalmi megítélésüket és azokat a társadalmi feladatokat, amelyeknek a teljesítésében számíthatunk rájuk.

Hogy indult el a program és hol tart most?

Az ötletek begyűjtésének fázisában találkoztam egy amerikai kezdeményezéssel, ami 55 év felettieket és kisiskolás korú gyerekeket köt össze, elsődlegesen azzal a céllal, hogy a gyerekek könnyebben megtanuljanak olvasni. Ezzel a programmal egy nagyon komoly együttműködés alakult ki az évek alatt. Több mentorprogram elindításában is részt vettem, ahol nagyon sok tapasztalati értékkel gyarapodtam. Több vonalon is elkezdtünk működni és eleve egy regionális programot terveztem felépíteni. Később azt találtam, ha igazi hatást szeretnénk elérni, akkor specializálódni kell. Aki azt állítja magáról, hogy sok dolgot tud nagyon jól csinálni és nagy jótéteményeket tud létrehozni, az vagy hazudik, vagy nincs tisztában a lehetőségeivel.
Meggyőződésem, hogy egy ember nem tud egyszerre sok területen hatásos lenni. El tudunk indítani hullámokat, amit mások visznek tovább és ők valósítják meg azokat gyakorlati részleteikben. De ha valaki azt állítja, hogy egymaga felszámolja a Föld színéről a szegénységet, az biztos el fog bukni, mert tudjuk, hogy az ördög a részletekben van – és Isten is. Nekünk a mentorprogram maradt a fő irány. Nagyon egyszerű a koncepciónk: be kell menni egy iskolába és ott jól kell foglalkozni a gyermekekkel, de ezt egy egész éven keresztül minden héten legalább egyszer. Jelenleg mintegy 80 mentorral, 21 magyarországi általános iskolában vagyunk jelen.  

A mentorok egy átfogó képzési program után válnak taggá és vállalhatnak tanítványokat. Egy mentornak átlagosan 4 tanítványa van és heti 2-3 órát teljesít, de van olyan mentorunk, aki heti 12 órás elkötelezettséget vállal. A tapasztalatokat a havi mentortalálkozókon osztják meg egymással és a folyamatos továbbképzés is biztosított számukra. Összefoglalva tehát azt mondhatom, hogy a Civil Vállalkozások egy olyan stratégia és üzenet megfogalmazását kezdeményezi, amely újraértelmezi a nyugdíjas életformát és segít mozgósítani a nyugdíjas népességet a társadalmi munka felé. Mindezt egészen konkrét feladatok és vállalások rendszerében teszi mind az önkéntesek, mind pedig a „fogadó” felek szempontjából.

Hogyan hat a szenior mentorokra az együttműködés? 

Számos esetben számoltak be arról, hogy egészségügyi problémáik jelentősen visszaszorultak, vagy teljesen eltűntek. Jelentős, mintegy 20% az özvegy szeniorok aránya. Náluk különösen látványos a közösségi kapcsolataik javulása a program által, gyakran fizikai állóképességük és teljesítményük javulásáról is beszámolnak. Fokozódik a társadalmi hasznosság érzetük.

Mik azok legfontosabb jellemzők, amit a szenior mentorok be tudnak vinni ebbe a típusú generációs együttműködésbe?

Az idősebb felnőttek elérhetőek, tartósan lehet számítani rájuk, sokoldalúak és hatásosak. Elérhetőek, mert általában nyugdíjasok és nagy valószínűséggel rugalmas időbeosztással tudnak rendelkezésre állni. Alig fordul elő, hogy vállalásaikat nem teljesítik, mert viszonylag ritkák azok a váratlan események, amelyek főállású foglalkoztatottság vagy aktív családi élet, szülői teendők esetén megnehezítenék a rendelkezésre állást. Számos saját és nemzetközi felmérés igazolta, hogy a multi-generációs környezet rendkívül jótékonyan hat a diákok tanulmányi eredményeire, de általános életvitelére, szemléletére is. Nagyon lényeges, hogy a szenior mentorok a gazdasági szférában szerzett tudást és élettapasztalatot is bevisznek az iskolákba. Különösen fontos ez egy olyan oktatási rendszerben, ahol a tanárok legnagyobb része soha semmilyen kapcsolatba nem került a magánszférával: diákok voltak az állami oktatásban, elvégeztek egy állami egyetemet, főiskolát, majd visszamentek az állami iskolába tanítani.

Miben különbözik egy mentor egy tanártól?

A mentor ideális esetben valahol a tanári és a szülői szerepek jótékony kombinációját ölti magára. Egy jó mentor türelmes, gyors megoldások erőltetése nélkül hajlandó időt szánni a gyermekre, és rendszeresen foglalkozik egyénre szabottan a tanítványával. Egy stabil személyes kapcsolat alakul ki a mentor és a gyermek között, amely nem a tűzoltást szolgálja, hanem egy hosszabb távú elköteleződést és kiszámíthatóbb eredményeket tűz céljául. A szenior mentor egyrészt hozza a saját hátterét, tudását, élettapasztalatát, másrészt pedig alkalmas arra, hogy a gyerekkel is ki tudja bontani, hogy merre szeretne elindulni, mik az erősségei. Azt gondolom, hogy minden sikeres ember egy mentor hatására indult el az adott területen, még ha ez nem is volt tudatos, nem így nevezték, és nem egy tervezett program része volt. Amikor találkozik két olyan ember, akinek a lelkesedése tárgya hasonló, és a tapasztaltabb képes megosztani a tudását és a lelkesedését a tanulni vágyóval – ezeken a pontokon indulnak el csodálatos életutak. Szinte minden híres ember elmondja, hogy volt egy személy az életében, akit nagyon megszeretett, vagy aki nagyon egyéni módon tudott megmutatni egy adott dolgot a „tanoncnak”, amely számára életelemmé vált.  Minden sikeres embernek egy vagy több formális vagy informális mentora van élete során. Ez lehet egy szomszéd, egy rokon, a saját szülők barátai. Mentorból sosem lehet túl sok, mindenkinek legyen még több mentora!

 

Az interjút készítette: rémán izabella

Budapest, 2016. szeptember

További információk: Civil Vállalkozások Senior Mentor Program