A természet megajándékozza az embert nem csak ruházatának alapanyagaival, hanem csodás színezőanyagokat is ad nekünk, hogy ezeket szemet-lelket gyönyörködtető öltözékekké varázsolhassuk. Szakácsi Niki növényi festő erre a varázslatra vállalkozik minden nap. A vele készült beszélgetésből kiderül a nagy színező fazekak titka: hogyan születnek a friss vagy szárított növények és a természetes textil alapanyagok találkozásából mesés sálak és táskák?

 

Mivel foglalkozol, és hogy kerültél erre a pályára?

Növényi festékekkel foglalkozom. A növényekkel mindig kapcsolatban voltam: vidéken nőttem fel. Az, hogy a földet meg lehet fogni, és hogy a növényekkel kapcsolatba lehet kerülni, a mindennapjaim része volt. Textiltervezőként végeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Már akkor érdekeltek a természetes alapanyagok és azok forrásai. Az egyetem elvégzése óta folyamatosan foglalkozom a növényekkel, és tanítok is. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban is dolgozom, ott egy munkatársammal váltásban a textilműhelyt vezetem. Hagyományos textil-megmunkálási technikákat mutatunk be, nálam ott is jelen van a növényi festés. Textiltervezéssel foglalkozom, és a munkahelyemen ezt a tudást osztom meg az érdeklődőkkel. Alapanyagok tekintetében a naturális és lehető legorganikusabb anyagok érdekelnek: a selyem, a gyapjú, a kender és a len. Ezeket az anyagokat festem növényi festékekkel. A selyem és a gyapjú anyag már önmagában gyógyító a gyerekeknek. 

Ezekből használati tárgyakat készítek, egyelőre öltözék kiegészítőket (sálakat, táskákat). A teljes folyamatot látom: én gyűjtöm a növényeket, bárhol, ahol járok. Egy házi kertben is rengeteg kincs van: a diófa, a sóskaborbolya, a borostyán, amelynek termése is fest. A sóskaborbolya gyümölcséből például különleges, finom pasztell rózsaszínt lehet kinyerni. A foglalkozásaimon, bemutatókon gyerek, felnőtt átélheti, hogy mennyire benne élünk az időben: márciusban más festőnövényt lehet gyűjteni, mint nyáron, és az ősz megint egészen más színárnyalatokat kínál. Ez a tevékenység segít meglátni az évszakok változásait, a nekünk adott növényi gazdagságukat. A legburjánzóbb időszak nyilvánvalóan a június-szeptember közötti pár hónap, de a teljes évkörben találunk használható növényeket.

Hogyan nyered ki a festékanyagokat?

A gyűjtögetéssel kezdődik minden, ehhez jó, ha tudom, hogy mit keresek, és vannak jól bevált lelőhelyek. Ezután meg kell főzni a növényt, majd leszűrni – ezzel megkapjuk a festőlevet. Ebbe a festőlébe merítjük az anyagot vagy fonalat. A színek rögzítésén sok múlik, és a rögzítő anyagokkal lehet variálni a színárnyalatokat is. Egy növénnyel soha nem lehet még egyszer ugyanolyat festeni, így minden darab valóban egyedi. A pontos megismételhetőség lehetetlensége a technika hátránya is, ha ez valami miatt követelmény lenne. Nem mindegy, hogy milyen termőhelyről származik a növény, milyen talajból szívta fel a tápanyagot, az adott évben mennyi csapadék érte, milyen vízben és mennyi ideig főzöm, és így tovább. Valójában az alaprecept nagyon egyszerű, de a kísérletezés az anyagokkal és a technikákkal egy élethosszig tartó felfedező folyamat.

Valakitől tanulod ezeket az ismereteket vagy csak saját kísérleteid alapján fejlődsz?

A kísérletezést nem lehet megspórolni és lehet tanulni könyvekből is. Én sokat tanultam a külföldi weboldalakról: ha valaki beszél németül vagy angolul, akkor gazdag online szakirodalmat talál a témában. Itthon is lehet tanulni több embertől is. Az egyikük Kemendi Ágnes, akivel már jó pár éve barátságban vagyok; tőle nagyon sokat tanultam a növényekről és a gyógynövényekről. Több könyvet is írt, a legutóbbi, kifejezetten a növényi festésről szóló kiadványa a könyvesboltokban is megvásárolható.

Mekkora hely kell ehhez a tevékenységhez, és milyen eszközszükséglete van? 

Nincsenek rendkívüli igények. Nagy fazekakra van szükség és teljesen tiszta, zsírmentes munkafelületre. Az elkészült festék jól zárható üvegben néhány hétig hűtőben tárolható. Ez egy élő anyag, amely szobahőmérsékleten gyorsan megromlik. Hűtőben rövid ideig tárolható, de nem a következő szezonig. Ezért is jó előre átgondolni, hogy mire van szükségem. Ha egy festés nem úgy sikerül, vagy abban az évben nem találok olyan minőségű, mennyiségű anyagot, akkor ez az adott növény következő évi betakarításáig tartó állapot. Ez tud néha feszültséget is kelteni: például felismerem, hogy lekéstem a tölgyfagubacs szezont, és legközelebb egy év múlva próbálkozhatok újra. A gyűjtögető életmód egyik jellegzetessége az, hogy folyamatosan érdemes csinálni, hónapokra, vagy akár évekre előre gondolkodva, de elfogadva azt, ahogy a természet alakítja közben.

Mi az álmod?

Én már most is azt csinálom, ami igazán foglalkoztat. Idővel nagyon jó lenne egy saját műhely. Azt is szeretném, ha egyre több embernek készíthetnék textileket, tehát ha a márkám igazán életre kelne, hogy mások is legalább annyi örömüket leljék benne, mint én a készítés során. Ha valaki növényekkel foglalkozik, akkor hamar rájön arra, hogy ez egy széleskörűen gyógyító tevékenység. Azt látom, hogy aki eddig tőlem vásárolt, nagy örömmel tette, és átélte ennek a lényegiségét. Jó lenne, ha ezzel egyre több embert tudnék megajándékozni. Ahogy említettem, jelenleg kézzel szegett selyemsálakat készítek. Nemrég elkezdtem táskákkal is foglalkozni, és szeretnék idővel az öltözékkészítésbe is belekóstolni.

Ha lenne olyan fiatal, akit érdekel a növényi festés művészete, vállalnál-e mentori tevékenységet? Azt, hogy az érdeklődő nem csak alkalmi workshop-okon találkozik veled, hanem hosszabb ideig részt vesz a munkában és megtanulja ennek minden csínját-bínját?

Igen, örömmel! Nekem az is célom, hogy a megszerzett tudást átadjam olyanoknak, akiket érdekel ez a tevékenység, és szeretnének ennek az ismeretanyagában valóban elmélyülni. Ha pedig valaki szeretne elkezdeni kísérletezgetni, akkor nincs szükség különleges dolgokra, még csak egy konyhakertre sem. Ha van egy alapvető zöldségekkel felszerelt háztartás, ahol találunk vöröshagymát, lilakáposztát, sárgarépát zöldjével, akkor ezekkel az anyagokkal bátran el lehet kezdeni a próbálkozást. Nem muszáj a legegzotikusabb növényekkel kezdeni. Számomra nagyon izgalmas; szeretek azzal is dolgozni, ami itt terem nekünk egy teljes évkörben.

Van-e kedvenc színed?

Nem is tudom elképzelni, hogy mit mondhatnék erre.  Látom a vásárlóim visszajelzései alapján, hogy a leglátványosabbak a kék és a kékes-lilás árnyalataim. Jó tudni, hogy Magyarországon a legkönnyebben elérhető növényi szín a sárga. Sokféle sárgát elő tudunk állítani. Sötétkéket – indigó – az errefelé honos növényekből nem tudunk előhívni, ugyanígy az intenzív piros sem elérhető. Magyarországon egy pasztellesebb színskálával lehet dolgozni, de ezen belül változatos, gyönyörű árnyalatokat lehet kihozni.  A pop up színek után elsőre talán meglepő ez a finom, egymással harmonizáló kolorit, pedig a hazánkban gyűjthető növényekből nyert színárnyalatok is pompásak!

Melyik növényt szereted különösen? 

Több növény festőnövény és egyben gyógynövény is, de vannak közöttük fűszernövények is. Fantasztikus így holisztikusan tekinteni az egyes növényekre: melyik része hogyan gyógyít, melyik részéből lehet festéket kinyerni?  Amikor egy növénnyel éppen dolgozom, az egy alámerülés annak az élőlénynek a titkaiba. Ilyenkor úgy érzem, hogy a növény belső lényegét ismerem meg. Gondold el, amikor bodza szezon van ősszel, és heteken keresztül dolgozom a bodzafürtökkel, a beérett bogyókkal, a színárnyalataikkal. Gyakorlatilag ilyenkor ketten vagyunk, a bodza és én. Ez nekem egy csoda. Nagyon szeretem a lyukas levelű orbáncfüvet, mert egy rendkívüli gyógynövény, nagy potenciálokkal, komoly gyógyító tartalommal, és csodálatos színe van a vele festett selyemnek. A diót is kedvelem, a gyönyörű barnáit. Mivel élő szín molekulákról van szó, ezért olyan ragyogóak ezek a színek.

Mi a tevékenységednek a fő üzenete?

Hogy mi a fontos nekem textiltervezőként és művészeti oktatóként? A múzeumi kurzusokon, bemutatókon, saját workshop-on is sokat beszélgetünk a résztvevőkkel, hogy tudják-e, azok a ruhák, amiket viselnek a mindennapokban, honnan jönnek, és miből készülnek, mivel festették, és vajon ki varrta azokat. Mindig nagy a meglepődés: az öltözék, ami rajtunk van, egy elemi funkciót betöltő dolog. Minden nap felveszünk valamit, de fogalmunk sincs arról, hogy mit viselünk. Ebben a kérdésben nagyon messzire el lehet menni. Azt látom, hogy külföldön már nagyobb gyakorlata van annak, hogy arról gondolkodjunk: honnan vannak a ruháink, milyen anyagból készültek, és mivel festették? Tudjuk azt, hogy a bőr a test legnagyobb felületű szerve. A ruháinkban meglévő festékek  a bőrre nézve vegyi hatásoknak minősülnek… 

A gyerekek nagyon élvezik a növényekkel, a növényi festékekkel való munkálkodást. A foglalkozásaimon mindig megmutatom a hasznos növényeket, megnézzük az azokból kinyert színeket, a fonalakat, amiket megfestettem. Ezekkel kézműveskedünk, és ők nagy örömüket lelik a felfedezésekben. Azt gondolom, ha ovis korban ilyen dolgokról lehet beszélgetni, és a folyamat nem szakad meg, hanem megadatik nekünk, hogy talán többször találkozzunk, akkor beérhet egy szemléletváltás, és ezek a gyerekek egy kicsit tudatosabb felnőttekké válhatnak. 

Van egy kérdés, amit többször feltettek már nekem. Hogy miért vállalkoztam egy ilyen idő- és figyelemigényes tevékenység művelésére, mint a növényi festékek előállítása? Hiszen soha nem látott színek érhetőek el könnyedén az ipari gyártásnak köszönhetően. Számomra többek között ez egy meditációs folyamat is: amerre járok, a festék nyersanyagai után kutatok, ismerem a gyűjtött növény eredetét, én tisztítom és készítek belőle színezéket. Előkészítem a textilt, amit aztán megfestek vele. Minden perc a mélyebbre jutásról szól.  Nekem öröm, hogy a foglalkozásaimon és a termékeimben ezt megoszthatom az erre fogékony embertársaimmal.

 

Az interjút készítette: rémán izabella 

 

 

Képek: Ember Sári, Szakács Niki, Szendrey Gabriella, Tesch Katalin