A minőségi zenének minden ember életének szerves részévé kellene válnia. Lehetőleg minél korábban és minél organikusabban. Ahol a gyermek korai éveiben, szabadon és értékeléstől mentes foglalkozásokon találkozhat és növekedhet a zenével, és a zene által kinyíló más egyéni képességeivel, ott az egész életét, kreativitását, kifejezőkészségét, önbizalmát meghatározó ajándékot kap. Szedlacsek Katalinnal zenével kapcsolatos sokoldalú munkásságáról beszélgettem.

 

Honnan indultál, hogy vált életfeladatoddá a gyermekkel és a felnőttekkel való foglalkozás és sokoldalú képzés a zene eszközeivel?
A Budapesti Tanítóképző Főiskolán végeztem, tehát eredendően pedagógus vagyok. Már a főiskolai évek alatt is érdekelt a zene, amely mindig is az életem szerves része volt. Amikor a kislányom 3 éves lett, elgondolkodtam, merre vezet tovább az utam. Visszamentem hospitálni a korábbi főiskolai tanárnőmhöz, aki akkor már a Marczibányi Téri Művelődési Házban dolgozott Itt nagyon sokat tanultam a gyakorlatban. Immáron 17 éve tanítok, vezetek foglalkozásokat, saját módszert fejlesztettem ki, saját köteteim és tanulmányaim jelentek meg, aktívan foglalkozom felnőttoktatással is. Közben én is folyamatosan tanulok, képzem magam. Elvégeztem Kokas Klára három éves zene-mozgás programját, ezt a módszert szervesen használom a munkám során.

Mesélj a foglalkozásokról, amelyeket gyermekeknek vezetsz!
A Kokas módszer alapján tartott foglalkozásoknak három eleme van. Az első rész az „átváltozás”: egy népdal vagy gyermekdal feldolgozása éneklés, mozgás, tánc, játék formában. Ezzel a gyermekek „megérkeznek”, megalapozzuk a foglalkozást. Ennek a blokknak a végén elcsendesülünk, felkészülünk a zene befogadására. A második szakasz egy komolyzenei vagy tradicionális zenei darab meghallgatása, és a hozzá kapcsolódó improvizatív mozgás. A gyermekek hallgatják a zenét, és amikor belső késztetést éreznek, elkezdenek mozogni. Nem valamiféle koreografált tánc ez, hanem szabad mozgás, amely előtör a gyermekből a zenei élmény hatására. Különböző apró eszközök is rendelkezésükre állnak, amivel tovább mélyíthetik a mozgás élményét, kifejező erejét. Nincs elvárás, nincs értékelés, nincs semmilyen koreográfia, csak a szabad mozgás. A gyermekek összehangolódnak a zenével, és testükön, mozgásukon keresztül fejezik ki magukat, megszülető saját belső képeiket, történeteiket. A foglalkozás harmadik, befejező részében a gyermekek festéssel vizuálisan is megjelenítik a zene szülte történeteiket, élményeiket. Itt sincs semmilyen elvárás, vagy szabály, irányított megjelenítési módszer: csak a szabad, intuitív, ott születő festés, alkotás. Egy ilyen foglalkozáson tehát együtt aktiváljuk a zenei, a verbális, a mozgási és vizuális képességeket. A „minden jó” biztonságos terében a résztvevő gyermekek teljesen felszabadulnak, az jobb agyfélteke robbanásszerűen megnyílik és mindegyikük felfedezheti saját egyéniségét, képességeit, vágyait. 

Több mint 17 éve tanítasz. Mik a tapasztalataid a gyermekek fejlődésével kapcsolatban, milyen társadalmi átalakulásokat figyeltél meg a mindjárt két évtizednyi időben?
Korosztályos foglalkozásokat vezetek: most már 1 éves kortól lehet csatlakozni, és vannak tanítványaim, akik 9-10 évig is járnak hozzám. A magyar gyermekek általában nagyon jól fejleszthetők. Azt viszont látom, hogy aki akkor jön először a foglalkozásokra, amikor már 2-3 éve iskolába jár, velük már sokkal nehezebb dolgom van. Merevek, sémákban gondolkodnak, nehezen tudják átadni magukat a foglalkozáson, furcsa nekik a szabályok és értékelés nélküli, úgymond szabad, az önmagáért végzett foglalkozás. Nagyon nehéz, esetenként lehetetlen ezeket a gyermekeket „kibontani”, visszavezetni őket természetes lényükhöz és képességeikhez. A mai iskola alapvetően az uniformizálásra törekszik, megnyirbálja a gyermekek sokszínűségét, önálló gondolkodásra, önkifejezésre alkalmatlanná teszi őket.

Az évek során megváltozott az érdeklődés, illetve a kitartás mértéke is. Míg korábban mintegy 300 tanítványom volt, ez az úgynevezett válság óta jelentősen megcsappant. Ennek több összetevője van. Egyrészt a családok anyagi problémái. Másrészt a különböző foglalkozások kínálatának folyamatos bővülése. Harmadrészt a szülők, a társadalom általános hozzáállása: csökken azok száma, akik kitartóan, következetesen, akár évekre elköteleződnek egy-egy program mellett. Sok olyan tényező van, amely eltereli a családok figyelmét. Néha az időjárás is éppen elegendő kifogást jelent egy-egy családnak, hogy ne hozza a gyerekét a foglalkozásra: ha süt a nap, akkor azért; ha esik az eső, akkor meg különösen.

Milyen más tevékenységekben veszel részt?
A zene az életem, minden tevékenységem kapcsolódik valamilyen módon a zenéhez. Évek óta magán éneklek, többféle felállásban koncerteken is felléptem. A Kerekecske Gombocska egy két kötetes munkám, amely Magyar Termék Nagydíj Oklevelet kapott 2009-ben. Módszertani tanulmányok elkészítésében vettem részt, felnőtt oktatásban és továbbképzésekben is rendszeresen feladatot vállalok. Emellett hangterapeuta vagyok, rendszeresen tartok hangfürdőket. A nyári időszakban komplex művészeti gyermektábort is szervezünk, amelynek én vagyok az egyik házigazdája. 

Hogyan látod a jövőt, mik a terveid?
A körülmények egyre sokrétűbbek és igazi kihívás következetesen független és elkötelezett szakmai szereplőként érvényesülni. Minden körülmény között is folytatom a munkám, mert ez az életem feladata: eljuttatni a gyermekekhez a zenét és segíteni a felnőtteknek megőrizni a lelki egészségüket.

Az interjút készítette: rémán izabella

Budapest, 2015. március 

További információk: 

Szedlacsek Katalin szakmai oldala