A sabbaticalnak (alkotói szabadságnak - a ford.) álcázott szabadságom lejárt, így újra itt vagyok és nagyon boldog új évet kívánok Önöknek / Nektek. Mindenekelőtt sok-sok örömöt azoknak a lehetőségeknek a felfedezésében, amelyeket minden új nap tartogat mindannyiunk számára ebben az új évben.

Számomra az elmúlt, előadások és kötelezettségek nélküli egy év nagyon jó tapasztalásokat hozott. Megmutatta számomra, hogy mennyi minden vár felfedezésre minden nap, és mennyi minden válik lehetővé, ha rászánom a szükséges időt. Újra intenzíven együtt dolgoztam az egyetemi hallgatókkal, és azt tapasztaltam, hogy ez számomra nagy örömöt jelent. Sok időt töltöttem a szabadban és éreztem, hogy a jó öreg biológus szívem új életre kel. És végre volt újra időm a kedvenc időtöltésemre is: elmélkedni.

 Ezzel talán nem mindenki van így, de engem újra és újra fellelkesít, ha egy problémát addig vizsgálhatok, amíg felismerem, hogy az adott dolog mitől válhatott problémává. Ezzel a módszerrel leggyakrabban magamról tudok meg valami újat, de vannak esetek, amelyek nem csak engem, hanem mindannyiunkat érintenek. Ilyen például az a kérdés, hogy otthon, az óvodákban, az iskolákban, az egyetemeken, a munkahelyeken miért úgy élünk együtt, hogy az minket csak ritkán tesz boldoggá, ellenben egyeseket akár beteggé tehet. Hogy nem úgy élünk együtt, ahogy kellene ahhoz, hogy a bennünk rejlő potenciálokat egyszerűen ki tudjuk bontakoztatni. Nem volt túl könnyű, de találtam egy választ, méghozzá egy elég egyszerű választ erre a kérdésre. Mivel én egy tudós vagyok, aki az általa felfedezett felismeréseket nem tartja meg magának, hanem igyekszik azokat másokkal is megosztani, megpróbáltam ezt a témát egy könyvszerű kézirat formájában összefoglalni, mások számára is érthetővé tenni, hogy kedvet kapjanak maguk is tovább gondolkodni. A könyv címe: „Egy kicsit több ésszel, kérem!” Ez az én meghívásom arra, hogy újra felfedezzük az önálló gondolkodás és a közös megvalósítás örömét. A könyv márciusban jelenik meg. Ami engem különösen boldoggá tesz: ebben a könyvben nem csak az sikerült, hogy minden eddig dolgot, ami rám nagy hatással volt, egységes koncepcióba rendezzem. Ezen túl tartalmaz egy igencsak egyszerű és gyakorlati iránymutatást, hogy az együtt létezésünket a jövőben kevésbé felkavaró és fárasztó módon, ellenben sokkal több örömmel és könnyedséggel tudjuk megélni.

Ennek a könyvnek a munkálatai során vált világossá számomra az is, milyen mélyen összefüggenek mindazok a dolgok, amelyek az elmúlt évben foglalkoztattak: a korai nevelésben tapasztalt teljesítménykényszer, az iskolákban szerzett kedvezőtlen tanulási tapasztalatok, az ADHS, a számítógép-függőség, egészség és betegség, potenciálok kibontakoztatása és vezetői kompetenciák, dolgozói elégedettség és vállalati légkör.

Mindennek egy közös oka van, méghozzá az egymáshoz való viszonyulásunk, hozzáállásunk, a jelenlegi kapcsolati kultúránk. Ahelyett, hogy alanyként viszonyulnánk egymáshoz, elvárásaink, érdekeink, néhol intézkedéseink tárgyának tekintjük egymást. Ez hosszabb távon nem vezethet semmi jóra. Így senki sem tudja a benne rejlő potenciálokat kibontakoztatni.

Éppen ezért elhatároztam, hogy akadémiát alapítok, amely közérdekű társulásként működik. Az akadémia tevékenységének célja, hogy a közösségeket támogassa a kapcsolati kultúra kiépítésében, tagjai potenciáljainak kibontakoztatásában. Rendkívül kíváncsi vagyok, hogy ez működőképes lesz-e. Még a tavasz folyamán szeretnénk a weboldalt megnyitni. Lesz egy önálló hírlevele is. Ennek az akadémiának a működése lesz a jövőbeli tevékenységeim fókusza. Kevesebb előadást és workshopot fogok tartani, és minden más tevékenységből is szeretnék egyre inkább visszavonulni. Az előttünk álló évben vállalt előadások és rendezvények listáját január végéig közzé fogom tenni a weboldalamon.

Mindazonáltal szeretnék már most köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt évben mellettem voltak, visszajelzéseikkel bátorítottak, a maguk módján és a maguk tevékenységeivel hozzájárultak ahhoz, hogy a még mindig óriási teret hódító értelmetlenség ellenében valami értelmessel próbáljunk hatni.

Szívélyes üdvözlettel és a legjobbakat kívánva: Gerald Hüther

Forrás: Gerald Hüther online hírlevél (2015. január 6.)