"Nem lesz a világon béke, amíg nem kötünk békét a gyermekekkel…"
André 2015. április 24-26-án Budapesten tartott előadásokat, és foglalkozásokat. Találkozott gyerekekkel, szülőkkel, pedagógusokkal, nevelőkkel,vállalati vezetőkkel és a sajtó munkatársaival.  
Néhány beszámolót - a teljesség igénye nélkül - olvasóinkkal is megosztunk. 
 
"Nagyon hálás vagyok a Sorsnak,minden Égi és földi segítőnek,hogy ott lehettem a tegnapi előadáson!
Nem akartam ezt magamban tartani,és szeretném ezt Neked is megköszönni.
Hihetetlenül tanulságos volt számomra André előadása,több ponton fény gyúlt a fejemben,hogy mi az oka az elakadásaimnak...és a gyerekeim elakadásainak...
Hiszek abban,hogy jobb jövőt teremthetünk együtt és ennek nagyon fontos alapja az,hogy hogyan fordulunk a gyerekek felé--nagyon szép példát mutatott ebben(is) André nekünk.
És a tolmács is zseniális volt:))" S. Zs. - pedagógus
 
"Második alkalommal jártam André Stern előadásán. A csoda ismét megtörtént: André jelenlétében feltöltődtem belső bizonyossággal, erővel, örömmel és békével.
André azt mondta az édesapjáról, hogy példaként tekint rá. De nem akar az apukája lenni. Ő annyira önmaga, hogy Andrénak kedve van ugyanennyire önmagának lenni. Nekem ez a legerősebb érzésem Andréval: ő annyira önmaga, annyira a saját útját járja, annyira önazonos számomra, hogy kedvet kapok ugyanennyire magam lenni.
André előző előadása óta tudatosan keresem azokat a tevékenységeket, amiket örömmel tudok tenni. Horgolás, rajzolás, kirándulás, blogírás. Figyeltem magam, és arra jutottam, hogy mindegy, mit csinálok, a fontos az, hogy hogyan. Ha béke, öröm vagy lekesedés vezérel, akkor vagyok egy azzal, amit csinálok.
Ha én lelkesedem, akkor tudok példát adni a gyerekeimnek arra, hogy ők lelkesedjenek. Ha én szabad vagyok, akkor tudnak ők is szabadok lenni. Ha én a magam útját járom, akkor tudják megtanulni azt, hogy ők is a maguk útját járják. Az én erőm, önazonosságom, békém az, ami számomra megtölti szeretettel és valódisággal mindazt, amit Andrétól tanulhatok: hogy tiszteljem a gyermeket és a játékot, hogy hagyjam a lelkesedését megélni, hogy mellette legyek, ahogy a saját ütemében és érdeklődésével felfedezi a világot magának. Nem elég a külső, társadalmi kondicionálást kihagynom a gyerekkorukból, a saját kondicionálásom sokkal mélyebb nyomot és falakat hagy a gyerekeimben. Nem tudok ketrecből szabad gyerekeket nevelni. Csak élni szeretnék velük. Szabadon, lelkesen, békében." Sztancs Mira, két gyermek édesanyja
 
"Nagyon-nagyon inspiráló és felemelő volt André előadása, nagyon örülök, hogy jelen lehettem". B.S. - nevelő, édesanya

 
“Nem lesz a világon béke, amíg nem kötünk békét a gyermekekkel…"
A legrosszabb, legfélelmetesebb dolog egy ember – akár felnőtt akár gyermek – számára, ha egy csoport vagy közösség a soraiból kizárja, kiközösíti. A kizártság érzése az agy fájdalomközpontját ingerli, csak úgy, mint mikor a gyermeket a játékból kiragadják valamilyen társadalmi szerep vagy feladat miatt.

Csak azért, mert a gyermek kicsi és aranyos, még nem kell vele úgy beszélni, mintha hülye is lenne: gügyögve, mindent elmagyarázva, oktató stílusban. Ha a gyermeket kicsinek és tapasztalatlannak értékeljük, máris felcímkéztük, külön kategóriába helyeztük őt. Észrevétlenül kizártuk a „teljes értékű ember” kategóriájából. Szerencsés esetben ezt nem mondjuk ki neki (számos szerencsétlen esetben az iskola mégis gyakran megteszi), de ő így fogja érezni, mert az üzenet szavak nélkül közlekedik.
A felnőtteknél ugyanez a helyzet akkor, amikor valaki nem azt csinálja, amit szeret. Tud-e róla vagy sem, kirekeszti magát a „boldogok” csoportjából.”
Kátai Piroska, a Szeretet Tere Műhely alapítója
Teljes cikk: http://www.szeretetteremuhely.hu/?page_id=546