"Ha a gyermek nem megy iskolába, és otthon sem oktatják, hanem kiárad a nagyvilágba, akkor az egyik legtermészetesebb adottságának és belső késztetésének élhet: csapattagként működni a világban, másokkal való interakcióban létezni és tevékenykedni.

Van egy afrikai közmondás, miszerint ahhoz, hogy egy gyermek felnőjön, egy egész falu szükségeltetik. Én tovább megyek: az egész világra szüksége van!"

 Részlet egy André Sternnel készített interjúból*

„Az, hogy egy gyermek nem jár iskolába, nem azonos azzal, hogy otthon marad.

A „home schooling”, azaz otthontanulás, mint az elnevezés is jelzi, egyesíti az otthont és a tanulást, és szükségszerűen felhalmozódhatnak ennek a két fogalomnak a hátrányai. A gyermek és azon spontán adottsága számára, hogy szabadon kiáradjon a nagyvilágba, nem is tudok rosszabbat elképzelni, mint azt, hogy otthon maradjon a szüleivel. Ezzel a gyermek nem csak a szülők tudásában és állapotaiban osztozik, hanem azok valamennyi félelmében is. Például: Antonin fiam imád fára mászni, én viszont rettegek ettől. Ha ő csak velünk élne, soha nem mászna fára. Ez az aprócska példa is mutatja, mennyire hátrányos lenne a gyermek számára, ha csak a szülőkkel, a szűkebb családdal érintkezne, és végképp akkor, ha a szülei oktatnák őt.

A gyermek természetes adottsága és igénye, hogy a nagyvilágba kiáradjon. A nagyvilágban a gyermek aztán mindennel találkozhat: minden bőrszínnel, minden vallással, minden szociális réteggel, mindenféle anyagi helyzettel, és mindenekelőtt, mindenféle életkorú emberrel. Számomra ez a legfontosabb: amikor különböző életkorú emberek találkoznak, akkor nincs reális értelme egymással összemérni magunkat, így teljes mértékben megszűnhet a versengés. A világnak sokszínűségét csakis a világban lehet megélni!

A valódi, természetes szocializációt valódi körülmények között tudjuk megvalósítani.

Az a téves elképzelés, miszerint a szocializáció azonos korúak között történhet meg optimálisan, a felnőttek elképzelése, de nem felel meg a gyermekek természetes kívánságának.

Hogy mégis honnan ered ez a félelem, hogy a gyermek az oktatási kereteken kívül lemarad a szocializációs fejlődésében? Ez a jelen társadalomnak egyik olyan hiedelme, amelyeket nagy tömegek vallanak magukénak annak ellenére, hogy sosem szereztek saját tapasztalatot az adott ügyben, vagy valós tapasztalataik egyenesen ellentétesek ezekkel a közhiedelmekkel. Ha a gyermek nem megy iskolába, és otthon sem oktatják, hanem kiárad a nagyvilágba, akkor az egyik legtermészetesebb adottságának és belső késztésének élhet: csapattagként működni a világban, másokkal való interakcióban létezni és tevékenykedni.

Van egy afrikai közmondás, miszerint ahhoz, hogy egy gyermek felnőjön, egy egész falu szükségeltetik. Én tovább megyek: az egész világra szüksége van!

Úgy vélem,  pontosan ez lenne a jövő felvonulási területe: megnézni, hogyan tudjuk a világot úgy alakítani, hogy minden egyes gyermeket észrevegyenek és értékesnek tartsanak. A könyveim, előadásaim és a mozgalom célja, hogy rámutasson: már rég elfelejtettük, de most a tudomány emlékeztet minket arra, hogy minden gyermek hihetetlen széles skálájú adottságokkal érkezik a világra, és ha ezeket meglátjuk – hiszen a tudomány ma mindezeket látja és be is tudja bizonyítani -, akkor kijelenthetjük: a gyermek tökéletes, az ember tökéletes. A mindenkori világra, vállalt életfeladatára optimalizáltan születik meg."

*Az interjút készítette: rémán izabella

2014. november