Vállalatvezetők, szervezetfejlesztők, vezető tanácsadók és trénerek, pedagógusok, agykutatók, művészek, politikusok, társadalom- és trendkutatók – egyre szélesebb és változatosabb azok köre, akik már felismerték: az emberiség fennmaradásának és evolúciós továbblépésének egyetlen módja a félelemből táplálkozó versengő magatartás felváltása a bizalomból táplálkozó együttműködő életformával. Úgy is fogalmazhatnánk: a nagy felfedezések kora lezárult; beléptünk az együttműködés korába, amikor azt fedezzük fel, hogyan tudjuk a megszerzett tudást együtt, még jobban hasznosítani. 

Ebben a korban már nem az a kérdés, hogyan tudunk különböző versengő szituációkban a legjobbak lenni, és a megszerzett információt, tudást, előnyt visszatartani, vagy stratégiai szempontok szerint korlátozni. A feladat az, hogy a szinte korlátlanul rendelkezésre álló információt, tudást megosztva, együttműködésben, az egyének / egységek egyedi kiválóságait egyesítve alkossunk újat, többet az élet valamennyi területén.

Jelenlegi társadalmi struktúránkat még áthatja a félelem. A híradások, a reklámok mind-mind a félelmeinkre épülnek, azokat belénk plántálják és napról-napra, lépésről-lépésre táplálják, erősítik. A hírműsorok tudósítanak a világ minden pontján zajló negatív eseményekről, hogy aztán rövid időn belül, szinte észrevétlenül, de menthetetlenül folyamatosan veszélyeztetve érezzük magunkat: természeti katasztrófák, terroristák, bűnözők, járványok, betegségek, pénzügyi válságok általi állandó fenyegetésben találjuk magunkat, ha nem vagyunk elég éberek. Ennek egyetlen célja van: a mindenkori „megmentők”, „megoldók”, „megmondók” beavatkozásának előkészítése.

Ez a félelemgenerátor idővel begyűrűzött az oktatásba is. Félelem attól, hogy nem te leszel a legjobb a sportversenyen, a tanulmányi versenyen, „lemaradsz, ha kimaradsz”. Ha nem jársz elég jó óvodába, esélyed sincs bejutni egy jó iskolába. Nem lesz elég jó bizonyítványod, nem vesznek fel a legjobb egyetemre, nem lesz elég jó végzettséged, sem elég jó állásod, nem lesz elég jó fizetésed, így nem leszel elég jó Apa / Anya és már a gyermekeidnek sem tudod a legjobban nyújtani, hiába güriztél, hogy legalább nekik jobb legyen, mint neked.

A félelemre épülő túlélési és érvényesülési stratégia a versengő, másokat legyőzni igyekvő viselkedés. Jobbnak lenni a másiknál – minden áron – bármi áron. A másikat, a másságot legyőzni, megsemmisíteni, felvásárolni, bekebelezni, leigázni. Magunknak és mieinknek (család, cég, ország, stb.) még többet szerezni.

Ha megpróbáljuk ezt a félelemkört megtörni, érdemes magunkat, felnőtteket - szülőket, oktatókat, pedagógusokat, vállalatvezetőket – megvizsgálni. A gyermek ősi bizalommal születik, hogy életfeladatának beteljesítéséhez szükséges minden képességgel és eszközzel rendelkezik. Nem kell másokra törnie, hogy azokat megszerezze. Nem kell leigáznia másokat. Az újszülött alap hozzáállása a világhoz, és annak minden szereplőjéhez a nyitott, előítéletektől és elvárásoktól, stratégiáktól mentes kíváncsiság, megtapasztalni és tanulni vágyás. Ha jól megfigyeled, egy csecsemő nemzetiségre, nemre, státuszra, bőrszínre, vallásra, és minden egyéb, de legfőképpen az életkorra való tekintet nélkül fordul minden élőlényhez és tárgyhoz, amellyel találkozik. Egyetlen célja van: minél gyorsabban, minél alaposabban megismerni ezt a világot, ahova megérkezett és minél pontosabban beleilleszteni azt a tudást és értéket, amelyet ő hozott magával, ezzel gazdagítva a világot.

Aztán szinte magzati korától táplálódnak bele cseppenként a félelmek: a szülők félelmei, a környezete félelmei, a tanárok félelmei, később nemzeti, faji, globális félelmek.

Hogyan törhetjük meg ezt a generációról generációra továbbadott félelemkört? Úgy, hogy felmérjük saját félelmeinket és igyekszünk azokból minél kevesebbet átplántálni tiszta gyermekeinkbe. Minduntalan emlékeztessük magunkat arra, hogy gyermekeink tökéletesek, és félelmektől mentesen jönnek ide. Egész félelem készletüket tőlünk kapják. Igyekezzünk minél kevesebb félelmet átadni, és minél több bizalmat átvenni.

A bizalomra épülő túlélési és érvényesülési stratégia együttműködő, egymást támogató, kibontakoztató, gazdagító. A másik, a másság sohasem legyőzendő ellenség, hanem értékes tudás, képességek gazdája, amelyeket sajátommal egyesítve egyre jobb eredményeket érhetünk el.

A minden áron és folyamatosan többet elve helyére belép a kevesebbet, de egyre jobbat elve.