2017. május 28. 11:18

(...)

Két évvel ezelőtt ugyanezen  a helyen álltam, és legalább ugyanennyire izgultam. Képtelenség lenne pár mondatban, pár percben összefoglalni, mi minden történt az elmúlt két évben a Gyermekkor Ökológiája háza táján. Ezen a helyen csak köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, - elkezdtem írni a névsort, de nagyon hosszú lett, és biztosan így is kifelejtettem volna valakit - tehát most nevek felsorolása nélkül, de egyáltalán nem a személytelenség érzésével szeretnék mindenkinek köszöntet mondani, aki ebben a két évben velünk tartott ezen az úton, lelkesedésével, munkájával támogatott bennünket, és olyan együttműködések, kapcsolatok, barátságok születhettek közöttünk, amelyek sok-sok más ember számára is bátorítóan és inspirálóan hatottak.  

Ez az ünnepség „Az édesapám, a barátom - A boldog fiúk titka nemrég megjelent Arno és André Stern kettőskönyv bemutatója.

Ha arra kérnének, hogy mindössze három szóban mutassam be a könyvet, akkor ezeket választanám: Csodák - Bizalom - Találkozások.

Arno Stern többször, többféleképp felteszi a kérdést a maga fejezetében: hihetjük-e azt, hogy a csodák csak a mesékben, vagy a szent írások elbeszéléseiben léteznek?

A fordítás elmélyült folyamatában, hosszú heteken át foglalkoztatott a kérdés: vajon hogyan határozhatnánk meg a csoda fogalmát? Mi a csoda?
Végül – kizárólag önmagam számára – ezt a választ alkottam: a csoda a cselekvő bizalom gyümölcse.

Teljesen más korban és más történelmi kulisszák között, mint Arno, de jómagam is vallásos környezetben nevelkedtem. A Miatyánk és egy gyermekimádság esti rituáléink egyike volt. Elég korán hozzászoktam azonban, hogy imádságaim után hosszú kérésekkel ostromoljam Istent: hogy jó jegyet kapjak a dolgozatra, hogy megkapjam azt a piros köves kislánygyűrűt, amit egy cigány asszony árult az utcasarkon, hogy Marosi Zsolt végre beváltsa az ígéretét, és nekem ajándékozza a színváltós vonalzóját. Hosszú éveken keresztül ez a lista egyre csak terebélyesedett. Mígnem felismertem, hogy ezzel a hosszú kívánságlistával nagyon megnehezítem Isten, de legfőképp a magam dolgát. Így lettek imáim egyre rövidebbek, aztán egy ideje egyetlen mondattá zsugorodtak: Vezess tovább a te igazságodban, a te akaratod szerint!

Vezetve vagyok, de a cselekvés felelőssége nálam, bennem van! Hivatással érkeztem, ehhez kapok képességeket, eszközöket, és embertársakat itt a földön.

André fejezetét egy szóval foglalnám össze: találkozások!

A csodák akkor jönnek létre, amikor rendelt hivatásunk gyakorlása közben embertársakkal találkozunk, akikkel megtermékenyítő kapcsolódás útján olyan új dolgokat hívhatunk életre, amelyek nem jöttek volna létre, ha mi nem találkozunk.

Kívánom, hogy legyen ez a nap sok születendő csoda burka: kívánom, hogy kapjatok olyan impulzusokat, legyen részetek olyan találkozásokban, beszélgetésekben, amelyekből cselekvő együttműködéseitek mentén újabb csodák virágai nyílnak.

(Rémán Izabella nyitóbeszéde a 2017. május 28. könyvbemutatón)

 

2017. május 28. kb. 23:18 - Kívánságaink teljesültek. Hálával és bizalomban térünk nyugovóra ... új csodák rügyei pattannak. 

Arno, André, Izabella