Egyfajta "nagy nap" ez a mai. Beszállítottuk a Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj! könyvet az elosztóbázisra. Holnaptól kapható a Libri és a Líra könyvesboltokban és azok webáruházaiban. 
Az egyik szemem sír, a másik nevet. 

Nevet...

... mert tudom, hogy ezen az úton még több emberhez jutnak el a könyveink, a bennük megfogalmazott üzenet. Az első (valós!) rendelés nagysága mindkettőnket meglepett: a kiadót és a nagykereskedelmi egység vezetőjét is. Így esett, hogy sietve nyomdába kellett adni a második kiadást. 

... mert látom, hogy egy szakmai partner olyan feladatokat vesz le rólunk, amivel az utóbbi időben már birkóztunk ... ha ebben a tempóban megy tovább, odavész az örömteli könnyedség, amivel ezt a tevékenységet végeztük. Néha gyorsabb, olcsóbb lesz onnan rendelni ... de már nem kap személyes választ minden megrendelő ... akinek fontos, hogy tőlünk rendeljen, továbbra is megteheti a megszokott csatornákon. 

... mert számtalanszor láttam azt a kételkedő mosolyt az arcokon: "Ja, ti egy ilyen kis induló kiadó vagytok?" (Miért, vannak létező kiadók, akik nem indultak el? :D)? "Csak így raktárról árultok, nem is jegyzik a könyveteket?" (Igen, csak így raktárról, kézzel csomagolunk, minden nap postára, csomagautomatákhoz járunk - néha éjszaka, alvás helyett) "Ja, ez valami "olyan fura" dolog ... ?" (Igen, ez egy "olyan fura dolog". Beszélgessünk róla? :D) ... Az ismerős út, amit a sajtóval is meg kellett járni: miután a HVG és az origo írt rólunk, utána már mások is "mertek" ... addig csak az udvarias kételkedés vagy a szokásos nem-válaszolás köröket futottuk. Így tehát "jegyzettek" lettünk - már nem (olyan) "veszélyes" velünk szóba állni :D

"Sír"...

... mert hiányozni fog a sok közvetlen visszajelzés, a rövid, hosszú és nagyon hosszú levelek - személyes beszélgetések - amikből barátságok, együttműködések szövődtek ... Kérlek, továbbra is írjátok meg a véleményeteket, az élettörténeteiteket, örömötöket, bánatotokat. Ezek a visszajelzések adtak erőt ahhoz a munkához, amit 2,5 éve értetek, a gyermekekért, a magyarországi szabad tanulásért, és szabadtanulásért végeztem ... 

Ma - egy finom kávé, és császármorzsa mellett bámulva a téli tavaszi kertet - úgy gondolom, hogy hamarosan újra több időm lesz akár napokat gyermekek társaságában időzni, játszani-játszani-játszani, olvasni, esténként festeni, erdőbe járni ... a weboldalt a fiókban várakozó anyagokkal gazdagítani ... inspiráló emberekkel személyes interjúkat készíteni.
Aztán, hogy a valóság hogyan alakul, azt majd érzékelitek ... :D

Ami biztos: kb. két héten belül megjelenik "Az édesapám, a barátom - A boldog fiúk titka", május 28-án könyvbemutató rendezvény ... utána visszavonulás a hegyekbe ... ősztől pedig újabb lehetőségek!

Maradjatok velünk ... értetek vagyunk ... de csak veletek megy! 

Rémán Izabella