Egy spontán szerveződött nyári gyerektábor, ahol nem hagyományos vagy alternatív pedagógiai módszerek, hanem gyermekbe és szüleikbe vetett bizalom mentén alakultak a mindennapok. 

 

A házirend:

mindenki akkor jön, amikor tud; addig marad, amíg jólesik; és azt csinál, amihez kedve van. 

A helyszín: egy alföldi tanya, mintegy 8.000 nm szabad, élettől burjánzó tér.

A résztvevők: 15-30 gyermek és felnőtt - a legfiatalabb pár hónapos, a legidősebb 70+.

Voltak, akik szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal, nagynénivel voltak a táborban; voltak, akik önállóan maradtak, de sohasem egyedül.

Voltak, akik első perctől az utolsóig ott lehettek, voltak, akik pár órára jöttek, voltak, akik pár napra. Voltak, akik pár napra jöttek, de végig maradtak.

A tábor házigazdái óriási játszó-teret nyitottak nekünk: kézműves tér, homokozó, strandröpi pálya, kosárpálya, tűzrakóhely, nyárikonyha, kisebb-nagyobb zúgok,erdő, mező, kert, szomszédok, strand, falumúzeum, sátrak…

Minden gyermek és felnőtt gyerek azt tehetett, és annyi ideig, ameddig kedve tartotta.

Egyetlen tevékenységet sem kellett berekeszteni azért, mert órarend szerint éppen egy másik, tervezett és „hasznosnak” ítélt következett volna. A játékot mindenki ott folytatta, ahol evés, alvás, vagy más tevékenységbe való bekapcsolódása miatt éppen abbahagyta. Akkor aludt, amikor álmos volt; akkor kelt, amikor kipihente magát; akkor evett, amikor éhes volt.

Volt gyermek, aki szinte minden tevékenységbe bekapcsolódott. Volt, aki napokig egy azon tevékenységnek szentelte minden idejét és figyelmét. Volt, aki bekuckózott, amikor eljött a zápor; volt, aki az esőben táncolt. 

Azt gondolnád, hogy órákon, napokon belül eluralkodott a káosz, a rendetlenség és a fegyelmezetlenség?

Épp ellenkezőleg: elmaradtak a „jól megszokott” veszekedések, tiltakozások, tolongások. Ahogy teltek a napok, egyre jobban összehangolódtunk, egyre nagyobb lett a rend és a harmónia. 

Mit kaptak a gyermekeink? Élmények sokaságát, rengeteg új tudást.

Volt itt fizika, biológia (növény-, állat-, embertan), kémia, csillagászat, meteorológia, matematika, logika, testnevelés, történelem, nyelvtan, mélylélektan, háztartástan, gépészet, szépészet, kézművesség, tánc,  zene, filmkészítés… és ki tudja megmondani, még mi minden más bontakozott ki organikusan az egymásba fonódó tevékenységek és kapcsolódások szövevényében.

Egyetlen kifejezéssel: lelkesedés zuhatagok!

 

Mit kaptunk mi, felnőttek? Bizalmat. 

Gyermekeinkbe vetett bizalmat, hogy ha játszani hagyjuk őket, az nem „elvesztegetett idő”, a kemény tanulás és feladat végrehajtás után kapott múló jutalom, hanem a tanulás leghatékonyabb módszere.

Ha megtanulunk bízni gyerekeinkben, megtanulunk újra bízni a bennünk lévő gyermekben is.

Megtanulunk tanulni, megtanulunk szeretni, megtanulunk élni:

együtt, egymással, egymásért.

2014 július