A szalutogenezis, azaz az egészség keletkezésének modelljét egy izraeli orvos,  Antonovsky (1923-1994) dolgozta ki. A patogenezis (betegségek keletkezése) helyett figyelmét és kutatásainak fókuszát az egyének egészségére helyezte: azt vizsgálta, hogy hasonló életkörülmények és hatások között elő emberek között kik azok, akik megbetegszenek, és hogyan maradnak egészségesek mások. Számos kutatást végzett, amelyekben a vizsgált személyekkel akár több évtizeden keresztül is tartotta a kapcsolatot, hogy életkörülményeik, hozzáállásuk és egészségük állapotát figyelemmel tudja kísérni, és végül összeállíthassa a koherencia elméletét.

 

Napjainkban sokat hallunk, érdeklődés és érintettség mentén számos szemléletű megközelítést tanulmányozhatunk a betegségekről, a betegségek kialakulásának okairól, a betegségek megelőzéséről, majd kezeléséről.  

Viszonylag keveset hallunk az ún. egészségmodellekről, annak ellenére, hogy az erre vonatkozó kutatások és azok eredményei több évtizedes múltra tekintenek vissza.

Ahhoz, hogy az egészség keletkezését, fenntartását vizsgálni tudjuk, először is meg kell határoznunk az egészség fogalmát. A szakirodalom számos meghatározást tartalmaz, onnan indulva, hogy az egészség a betegség hiányát jelöli, egészen olyan komplex definíciókig, amelyek a betegség hiányán jóval túlmutató tényezőket vizsgálnak: a fizikai és lelki faktorokon túl, például a társadalmi szerepek betöltésére való képességet, alkalmasságot és motiváltságot.

Mivel jelen cikk nem kíván tudományos részletekbe bonyolódni, elegendő azt megállapítanunk, hogy az egészségmodellek általában véve holisztikusabb szemlélettel közelítik meg az egészség fogalmát, mint a hagyományosan betegségorientált irányzatok.

A tudományos körökben egyik legismertebb egészségmodell a salutogenesis modell: az egészség keletkezésének modellje, amelynek megalkotása és évtizedeken át tartó kitartó vizsgálata Antonovsky nevéhez fűződik. 

Atonovsky és munkatársai az adott személy egészségét az általa érzékelt koherencia alapján határozták meg. A személy által szubjektíven érzékelt koherencia érzés összetevői:

  • értelmezhetőség: a külső és belső világból érkező ingerek érthetősége, értelmezhetősége az egyén számára

  • kezelhetőség: az egyén elérhetőnek érzi azokat az erőforrásokat, amelyeknek segítségével válaszolni tud a hozzá érkező ingerekre, azaz rendelkezik a saját élete feletti befolyás érzésével

  • jelentőségteljesség: az egyén értelmét érzi annak, hogy a felé érkező ingerekre reagáljon, mélyen elköteleződjön saját életének aktív alakításában.

Fontos kiemelni, hogy az egészséget akkor tudjuk létrehozni, fenntartani, működtetni, ha életünkben ez a három feltétel egyszerre teljesül és egymással koherens rendszert alkot.

 

„A koherencia elmélet fontos eleme a biztonság, amelynek jellemzője, hogy az egyén összhangban van a környezetével, képes felkészülni a környezetét és önmagát érintő hatásokra, és várhatóan az elvárásainak megfelelően alakulnak a dolgok”. (1) Minél nagyobb tehát az egyén koherencia érzete, annál nagyobb valószínűséggel marad egészséges, nem csak fizikai, hanem lelki és szellemi értelemben is, ami feltétele a személyes életfeladat aktív teljesítésének.

Nagyon hasonló következtetéseket fogalmaz meg az „ökológiai egészségmodell is”, amikor kimondja, hogy „a személy csak akkor lehet egészséges, ha be tud integrálódni a társadalomba, konstruktív kapcsolatai vannak más személyekkel, a stresszhelyzetekhez megfelelő módon tud alkalmazkodni, meg tudja fogalmazni személyes életcélját és ki tudja fejezni személyes igényeit” (Csabai, 2001). (2)

Az egészség állapotát tehát egyénileg létre kell hozni, és folyamatos figyelemmel, lelkes, aktív cselekvéssel fenn kell tartani.

Vizsgáljuk meg saját életünket, vizsgáljuk meg a gyermekeinknek létrehozott körülményeket (családi, baráti, óvoda, iskola stb.) a fenti három szempont szerint:

  • Milyen ingerek érik a gyermekeinket otthon és a külső környezetben (óvoda, iskola stb.)? Mennyire következetesek, mennyire vannak ezek egymással összhangban? Milyen ellentmondásokkal kell szembesülnie a gyermeknek, hogyan tudja ezeket értelmezni? Milyen stratégiákat alakít ki az ellentmondások kiküszöbölésére?

  • Milyen eszközök, erőforrások állnak gyermekeink rendelkezésére, hogy az őket érő ingereket befolyásolni tudják? Van-e lehetőségük részt venni az őket érintő döntésekben? A döntésben résztvevők mennyire a gyermekből és mennyire inkább saját elképzeléseikből, vélt vagy valós érdekeikből indulnak ki?

  • Milyen értelemet tulajdonít a gyermek azoknak a mindennapi vagy hosszabb távú tevékenységeknek, amelyekben részt vesz? Mekkora a gyermek elköteleződése az adott témában? Cselekvő résztvevőjeként élheti-e meg magát egy nagyobb csoport munkájában, ahol az ő hozzájárulásának esszenciális jelentősége van?

 

Amennyiben úgy találjuk, hogy életünkben, hétköznapjainkban az egészség három alappillére ingatag, vagy netán romokban hever – ne habozzunk meghozni a megfelelő döntéseket, és meglépni azokat a lépéseket, amellyel újra egésszé, egészséges egyénekké válhatunk.

Lelkesedjetek! Az egészségünk a kezünkben van!

 

Források:

(1) (2) „Gyümölcs? A fa beváltja azt, amit virágával ígért.”, Tanulmányok Benkő Zsuzsanna 60. születésnapjára. Szegedi Tudományegyetem, 2013.

Varga Károly: Beszélhetünk-e a spiritualitás evolúciójáról a globalizációban? (Spirituality and Economics, International Symposium of the Business Ethics Center and Nadasdy Foundation, Corvinus University of Budapest, 2006)

Értékrendszer, Életminőség, Egészségi Állapot (OTKA Projekt szakmai beszámoló, ny.sz. T 46957)

Michael Utsch: Impulse aus der positiven Psychologie

Was erhält Menschen gesund? Antonovskys Modell der Salutogenese – Diskussionsstand und Stellenwert (Bundeszentrale für gesundheitliche Aufklärung: Forschung und Praxis der Gesundheitsförderung, 6. Band, Erweiterte Neuaflage).

AV1 Pädagogik Filme: Prof. Dr. Gerald Hüther: Wie Lernen am besten gelingt

https://www.youtube.com/watch?v=T5zbk7FmY_0